Kiitos, anteeks, näkemiin

I have a favourite author. Name: Gelléri Andor Endre.

I read once in his autobiographical book that he had had a girlfriend who had told him after reading one of his short stories that it had made her hot.

Today I was sitting on the bus and thinking about this. This whole thing, I mean I also want to write like that. I also want to make somebody hot with my words. Damn, I'm crazy but yeah, why not...

I would like to make a boy hot through the mind. No look in the eyes, no touch on the chest or kiss on the neck. Just words. Just written words.

I was also wondering why I am thinking about this. Maybe because I miss the touch of a boy? Maybe because I feel that some boys would like to miss my touch? Maybe because I am frustrated?

What would I do if a boy came and said 'Come with me for one night.'?

I would laugh. Loud.

I feel that something's missing. But it's not the same.

Az egyik legkedvesebb íróm Gelléri Andor Endre. Az "Egy önérzet történetében" írja, a barátnőjét felizgatta a "Szomjas inasok" című novellája.

Nos, a szomjas inasokkal kapcsolatban eddig én nem éreztem így. Lehet, hogy ha megint elolvasnám, bekattannék. Ki tudja. Most biztosan nem olvasom el újra. Most nem.

A másik, hogy ma belém hasított, hogy én miért nem. Nekem is így kéne írnom, Istenem!

Bárcsak a puszta írott szóval kergethetnék az őrületbe akárkit. Anélkül, hogy látnám, anélkül, hogy egyáltalán ismerném. Anélkül, hogy tudnám hogyan érintsem meg.

Túl közel jár az igazsághoz az, aki azt kérdezi, vajon mikor ért hozzám utoljára férfi. Vagy túl messze. De még mennyire messze.

Jobb ám a nulla és az egy közt ingázni. Mint azt mondani, hogy most egy nagy nulla vagyok vagy, hogy egyedül...